Narodeniny, szuletésnap Drahý otec, naďapa!

  Vaša milujúca rodina Vašková a Bodnárová 

Kedves Apu, Nagyapa!

Büszkék vagyunk kimeríthetetlen fantáziájára, alkotókészségére és aktivitására. Csodáljuk, hogy szakadatlanul törekszik álmai megvalósítására. Köszönjük a sorsnak, hogy találkozhatott édesanyánkkal, azzal a növel, aki képes kisugározni szeretetét anélkül, hogy fájdalmat okozna. Köszönjük, hogy öt választotta anyánknak, hogy együtt képesek voltak minket megteremteni, óvni és felnevelni. Meghajlunk Anyu előtt mindazért, amit nekünk adott, a kifogyhatatlan energiájáért, amelyben részesített. 
          Örülünk, hogy ezt elmondhattuk. 
          Reméljük, hogy a mintát, amelyet elénk állítottatok, tovább tudjuk éltetni, és unokáitok is követni fogják példátokat, hogy felfedezzék önmagukat és az élet értelmét úgy, hogy ne ártsanak maguknak, szeretteiknek, és képesek legyenek energiáikat a világ felfedezésére valamint álmaik megvalósítására összpontosítani. Reméljük, hogy még nagyon sok mindent fedezhetünk fel Veled együtt, sok-sok álmot teljesíthetünk be, és sok-sok boldog pillanatot érhetünk még meg jó egészségben Veled.

Kedves Apu, a 70. születésnapjára átadjuk ezt a virtuális internetes galériát. Közvetítse a alkotó fantáziájának termékeit és álmait belső mélységéből a külső tágasságba és fordítva.

Úvahy ráno po oslave sedemdesiatych narodenín môjho otca 

Streda nad Bodrogom 10.marec 2002 5.40 

Keď som pripravoval otcove stránky na internete, mal som nutkanie spraviť si aj svoju homepage. Homepage je autorova domáca stránka, kde zverejní internetovej komunite o sebe, čo uzná za vhodné o sebe a svojej práci, ak má čo. Ak musím byť na cintoríne, obzerám si náhrobné kamene. Niekde je len meno a dátum narodenia a smrti, niekde je aj zopár viet, básnička, niečo čo pre pozostalých aj všetkých ostatných. Pokus o nesmrteľnosť. Nedávno som pochopil, že náhrobný kameň je vlastne tiež Homepage. Internet dáva možnosť vytvoriť si pamätník svojej nesmrteľnosti už za života. Pred desiatimi rokmi, po smrti môjho deda som pochopil čo je to nesmrteľnosť. Môj dedo sa pre mňa stáva nesmrteľným stále keď si na neho spomeniem. Aj každý cintorín mi ho pripomína. Nesmrtelným robí človeka to čo za ním zostáva, keď tu nie je. Včera večer na začiatku osláv mnohým nám bolo od dojatia do plaču. Syn skonštatoval, že je to skoro ako na pohrebe. Áno bol to aj pohreb. Pochovali sme Otcových sedemdesiat rokov. Otec tvrdil,  že je  šťastný ako v raji. Ja si myslím, že stal sa zázrak. Otec prežil svoj pohreb a stal sa nesmrteľným už za života.

Gondolatok reggel az édesapám hetvenedik szuletésnapi unnepség után.

Bodrogszerdahely 2002 március 10 5:40

Amikor az édesapám honlapjait készítettem, arra gondoltam, hogy nekem is szükségem volna ilyesmire. Egy honlapra, egy olyan szerzői közvetítőre, amelynek segítségével a nyilvánosság figyelmébe ajánlhatnám ötleteimet, gondolataimat.
Ha a temetőt járom, nézegetem a sírköveket. Némelyiken csak név van születési és elhalálozási dátummal. Másutt van egy pár szó, rövid vers, valami üzenet a világnak. Próbálkozás ez a halatlanság elérésére.
Úgy vélem, a sírkő valójában szintén honlap. Az internet hatékony területe önmagunk megörökítésének, vagyis halhatatlanságunk megvalósításának. Megadja azt a lehetőséget, hogy emlékművet állítsunk önmagunknak még az életünk folyamán.
Amikor nagyapám tízével ezelőtt meghalt, az ő példája nyomán, megértettem, mi a hallhatatlanság. Az én nagyapám számomra hallhatatlan, mert gondolok rá. A temetők is őrá emlékeztetnek. Tehát gondolok rá, emlékezek rá, és ezáltal tovább él bennem.
Tegnap este az ünnepség elején többen sírtak a meghatódottságtól. Fiam megjegyezte, majdnem olyan, mint egy temetésen. És valóban: temetés is volt. Eltemettük  édesapám hetven évét. Édesapám azt mondta, olyan boldog mintha paradicsomban lenne.
Én azt hiszem csoda történt. Édesapám túlélte saját temetését, és még életében hallhatatlanná vált.